A szívbetegek rehabilitációjában a rezisztenciaedzés kezd beépülni a tartós, egyenletes, mérsékelt-közepes intenzitású fizikai terhelésen alapuló multidiszciplináris programokba. Az indikáció kiterjedt a szívelégtelenség különböző for­máira is. Az utóbbi években a nagy intenzitású szakaszos tréning is polgárjo­got kapott a szívbeteg-rehabilitációban. Ezek jól kombinálhatók a légzőizomzat edzésével. A gyenge vázizomzat fejleszthető elektromos ingerléssel, excentrikus erőfejlesztő gyakorlatokkal, vibrációs és érleszorításos edzéssel. Mindezek a szív-és tüdőbetegek rehabilitációjának veszélytelen eszközei. Hatásosságuk kísérésére tanácsos az érfunkciók vizsgálata.

A renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer túlzott aktivitása számos kór­folyamatban meghatározó szereppel bír. Éppen ezért, nem meglepő módon, a rendszer működését gátolni képes gyógyszercsaládok az angiotenzin-konvertáló enzim gátlószerei, az angiotenzinreceptor-blokkolók és az aldoszteron-antagonisták bizonyítottan javítják a betegek életkilátásait. 

A 2-es típusú diabétesz kezelésében a naponta kétszer adandó exenatid néhány éve áll a betegek rendelkezésére. A szulfonilureák hatástani csoportjával, illetve az e csoportba tartozó glimepiriddel kapcsolatban széles körû tapasztalat gyûlt már össze. Mindkét készítmény hatásmechanizmusát feltárták, mellékhatásprofiljuk is ismert, közvetlen összehasonlító vizsgálatot azonban mind ez ideig nem végeztek e két antidiabetikummal. Az EUREXA vizsgálat során az exenatid és a glimepirid glikémiás hatékonyságát közvetlenül hasonlították össze olyan betegek körében, akiknél a metformin monoterápia már nem biztosított megfelelô anyagcserekontrollt. A vizsgálat igazolta, hogy a metformin mellé adott exenatid az esetek nagyobb hányadában, hosszabb ideig biztosított megfelelô glikémiás kontrollt, mint a metformin mellett használt glimepirid.